A véndiákoknak nem sokkal 17 óra után csengettek be, majd sor került az osztályok ünnepélyes bevonulására is. A Gaudeamus Igitur jól ismert dallamára bevonulók sorát egy olyan osztály nyitotta meg, kik az idei évben érettségijüknek immár 70. évfordulóját ünnepelték. Noha a helyszínen már csak ketten tudtak személyesen részt venni, a hét évtizeddel ezelőtt végzetteket képviselő Nagy Dezső és Kruzlics János így is vidáman, igazi tapsözön kíséretében érkeztek meg az asztalukhoz. A sort a 65., 60., 55., 50., 45., 40., illetve a 20. érettségi évfordulójukat ünneplő osztályok folytatták, akik mindannyian egyetértettek abban, hogy rendkívüli élmény a Véndiáktalálkozón részt venni, és olyan osztálytársakkal, egykori pajtásokkal nosztalgiázni, akiket talán már évek-évtizedek óta nem láttak.
A bevonulást ökumenikus imádság követte, majd a sor került az ünnepi köszöntőkre is. Gönczy Gábor, a Véndiákszövetség elnöke felidézte a 2019-es esztendőben szervezett találkozót, amikor még mindenki abban a reményben tért haza, hogy egy év múlva újra lehetőség lesz a viszontlátásra. A koronavírus-járvány azonban e terveket keresztülhúzta, így ebben az évben különösen nagy öröm, hogy ebben az évben már ismét személyes részvétel mellett lehet megrendezni a sokak által várt ünnepséget.
Gönczy Gábor után Pataki Csaba megyei tanácselnök köszöntötte az egybegyűlteket. „Tisztelt hölgyeim és uraim! Az elmúlt két év nem volt könnyű senkinek, amióta utoljára találkoztak a véndiákok. Aki nem tudta, és esetleg messziről érkezett erre a találkozóra, lehet, hogy elsőre megdöbbent, hogy most itt építőtelep van, de sem a járvány, sem más nem tudja azt megállítani, hogy egy fejlődő városban, egy fejlődő térségben megújuljon az iskola. Remélem, jövőre már vírus nélkül, létszámszabályozás nélkül, egy megújult iskolában tudunk majd újra találkozni” – mondta el beszédében Pataki, aki zárásként azt kívánta a véndiákoknak, hogy a következő évben is létszámfogyatkozás nélkül ünnepeljenek együtt.
Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Magyar Lóránd parlamenti képviselő is, azon reményének adva hangot, hogy jövőre már egy megszépült környezetben találkozhatnak újra a véndiákok. „Én azt hiszem, hogy ez a közösség, aki itt összegyűl évről évre az országhatárokon belülről és kívülről, jelképezi legjobban a szatmári magyarságot. Azt az összetartó erőt, amit mi mindannyian képviselünk” – zárta köszöntőjét a képviselő.
Póti Eduárd, a Szatmárnémeti Református Gimnázium igazgatója megköszönte a Véndiáktalálkozó szervezőinek az esemény megvalósulásáért tett erőfeszítéseket, Pataki Enikő, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium vezetője pedig az udvaron látható építkezések kapcsán azt hangsúlyozta, hogy a pillanatnyi kellemetlenség egyértelmű jele annak, hogy Szatmárnémetiben van jövője a magyar iskolának és a magyar szónak. Emlékeztetett továbbá arra is, hogy a Kölcsey is több fontos évfordulót ünnepel az idei évben: 64 éve vette fel először Kölcsey nevét az iskola, 50 éve alakult a Magyar Líceum, 30 éve kérelmezte az iskola kari vezetősége, hogy visszakaphassa a Kölcsey-nevet, annak pedig 20 éve, hogy Kölcsey Ferenc Főgimnáziumként hivatkozhatunk az intézményre, mely 10 évvel ezelőtt költözött el a jelenleg a Református Gimnáziumnak otthont adó épületből. „Az elmúlt 10 év bebizonyította azt, hogy Szatmárnémeti városában a három magyar iskola együtt és jól, összefogva tud dolgozni az itt születő és itt felnevelkedő magyar gyerekek jövőjéért” – zárta Pataki Enikő.
A beszédeket követően a szervezők nevében Gönczy Gábor, a Véndiákszövetség elnöke és Tóth Géza alelnök Gönczy Agáthot, Nagy Dezsőt és Kruzlics Jánost mint a legkorosabb véndiákokat köszöntötték egy-egy virágcsokorral. A megnyitó esemény utolsó momentumaként a résztvevők koszorúkat helyeztek el az iskola falán található márványtábláknál, így emlékezve az elhunyt tanárokra és diákokra.
